Korábban a férjem olvasta ezt a regényt és futólag megemlítette, hogy nem érti mi ezen az annyira jó, mert őt nem igazán fogta meg és most már mondhatom, hogy egyetértek vele, még akkor is, ha skandináv. Talán azért vagyok érdektelen a regénnyel kapcsolatban, mert egyrészt több feszültséget vártam a történettől, másrészt a szereplők egyike sem volt kedves a szívemnek.
Még szegény Eva sem, pedig ő az egyetlen szereplő (a gyerekén kívül), aki semmilyen tekintetben nem ezt a sorsot érdemelte, sőt, annyira rosszul jött ki az egészből, hogy ha igazán részleteiben belegondolok, teljesen elborzadok tőle. Szívből sajnáltam a végén, és csak egy hajszálnyi remény maradhat az olvasóban, hogy kijuthat valaha ebből az érdemtelen és méltatlan szituációból (én nagyon drukkolok neki). Ám még így sem igazán tudtam őt sem megkedvelni. A többi főszereplő meg aztán végképp mindennek a legalja. Az sem tetszett, hogy nem volt meg senkiben az őszinteség egy morzsája sem, mindenki folyton hazudgált, vagy csak elhallgatott ezt-azt és a másik háta mögött cselekedett, ármánykodott, keresztbe tett. Nehezen értem, hogy felnőtt emberek ennyire nem képesek a másikkal értelmesen beszélni, pedig ilyen horderejű dolgokhoz kapcsolódó szavakat - mint válás - csak egyszer kell kimondani, de egyszer meg kell tenni, ha már úgy hozta az élet.
Még szegény Eva sem, pedig ő az egyetlen szereplő (a gyerekén kívül), aki semmilyen tekintetben nem ezt a sorsot érdemelte, sőt, annyira rosszul jött ki az egészből, hogy ha igazán részleteiben belegondolok, teljesen elborzadok tőle. Szívből sajnáltam a végén, és csak egy hajszálnyi remény maradhat az olvasóban, hogy kijuthat valaha ebből az érdemtelen és méltatlan szituációból (én nagyon drukkolok neki). Ám még így sem igazán tudtam őt sem megkedvelni. A többi főszereplő meg aztán végképp mindennek a legalja. Az sem tetszett, hogy nem volt meg senkiben az őszinteség egy morzsája sem, mindenki folyton hazudgált, vagy csak elhallgatott ezt-azt és a másik háta mögött cselekedett, ármánykodott, keresztbe tett. Nehezen értem, hogy felnőtt emberek ennyire nem képesek a másikkal értelmesen beszélni, pedig ilyen horderejű dolgokhoz kapcsolódó szavakat - mint válás - csak egyszer kell kimondani, de egyszer meg kell tenni, ha már úgy hozta az élet.
A véleményem azáltal lesz kerek, ha hozzáteszem, hogy természetesen volt izgalom a regényben és beismerem, sokáig nem tudtam kitalálni, kiből lesz majd az áldozat, persze utólag nem lepett meg ami történt.
Nehezen tudnám megmondani, hogy miért vártam többet ettől a regénytől, talán mert sokan úgy odáig vannak tőle,
de a lényegen nem változtat. Lehet, hogy nekem a szépirodalom a minden?
Kezdem ezt hinni. Most épp olvasok valami - eddig - igazán tetszetőset.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése