Közel két hétig volt a mindennapjaim kísérője ez az elbűvölő regény és minden percet élveztem, amit az olvasásával töltöttem. Már régóta várt rám és van is egy újrafordított példányom belőle, de úton-útfélen a Szenczi Miklós-féle fordításra esküsznek és bevallom, inkább kivártam, amíg hozzájutok egy ilyenhez, mintsem elpazaroljam ezt a várhatóan remek élményt egy másféle fordításra.
Nálam jó helyen kopogtattak ezek a hosszú körmondatok és egyszerűen le vagyok nyűgözve, hogy minden szó a helyén van bennük. Néha csak megálltam egy mondat után és rácsodálkoztam milyen szép. Bár olvastam már az írónőtől az Értelem és érzelem című regényt és tudom, hogy tetszett is, de régen volt már, megfakult az élmény, így újból hitetlenkedve és egyben elvarázsolva állhattam az előtt, hogy valaki a 19. században ilyen szép könyvet tudott írni, mint a Büszkeség és balítélet. Itt nemcsak a nyelvezetre gondolok, hanem a tökéletesen kidolgozott karakterekre, a befejezett szálakra és a megkapó leíró részekre. Külön tetszett az, hogy milyen bátran és milyen nagy számban mutatott be nekünk az írónő negatív szereplőket, ezzel rávilágítva arra, hogy az emberek mindig csak emberek, sokféle értékrenddel, vagy írhatnám úgy is, jellemmel megáldva. Természetesen azért mégiscsak Jane és Elizabeth karaktere tetszett a legjobban, mert hiszem, hogy lehet igazán és eredetien olyan jónak lenni, amit ők maradéktalanul képviseltek és számomra nem kérdés, hogy ha személyesen találkoznék velük, akkor sem okoznának csalódást. S igaz, hogy Mr Darcyt időnként alaposan megrugdostam volna, de büszkén vállalom, hogy beállok azon leányok, nők, asszonyok sorába, akiknek bármikor megdobogtatná a szívét egy ilyen büszke és tartással bíró férfiember. Ebben nagy hiány van manapság.
Nálam jó helyen kopogtattak ezek a hosszú körmondatok és egyszerűen le vagyok nyűgözve, hogy minden szó a helyén van bennük. Néha csak megálltam egy mondat után és rácsodálkoztam milyen szép. Bár olvastam már az írónőtől az Értelem és érzelem című regényt és tudom, hogy tetszett is, de régen volt már, megfakult az élmény, így újból hitetlenkedve és egyben elvarázsolva állhattam az előtt, hogy valaki a 19. században ilyen szép könyvet tudott írni, mint a Büszkeség és balítélet. Itt nemcsak a nyelvezetre gondolok, hanem a tökéletesen kidolgozott karakterekre, a befejezett szálakra és a megkapó leíró részekre. Külön tetszett az, hogy milyen bátran és milyen nagy számban mutatott be nekünk az írónő negatív szereplőket, ezzel rávilágítva arra, hogy az emberek mindig csak emberek, sokféle értékrenddel, vagy írhatnám úgy is, jellemmel megáldva. Természetesen azért mégiscsak Jane és Elizabeth karaktere tetszett a legjobban, mert hiszem, hogy lehet igazán és eredetien olyan jónak lenni, amit ők maradéktalanul képviseltek és számomra nem kérdés, hogy ha személyesen találkoznék velük, akkor sem okoznának csalódást. S igaz, hogy Mr Darcyt időnként alaposan megrugdostam volna, de büszkén vállalom, hogy beállok azon leányok, nők, asszonyok sorába, akiknek bármikor megdobogtatná a szívét egy ilyen büszke és tartással bíró férfiember. Ebben nagy hiány van manapság.
Mondanom sem kell, hogy ezt a könyvtári példányt hamarosan lecserélem egy saját regényre, továbbá ha valamit, hát ezt biztosan angolul is elolvasom majd és a BBC filmfeldolgozása sem sokáig fog porosodni.
5 megjegyzés:
Üdv, a klubban! :)
Amióta megvan a könyv, majdnem minden évben újraolvastam, és ideje lenne sort keríteni idén is rá.
Köszönöm! :) Biztosan elolvasom majd még néhányszor és megveszem az első adandó alkalommal, mert ez egy olyan könyv.:)
Helyes, helyes ;).
De jó, örülök, hogy te is megszeretted! :) És persze üdv a Darcy-rajongók klubjában... :D
Nehéz ellenállni egy ilyen regénynek és Darcy-nak. :-)
Megjegyzés küldése