Amikor mások blogjait böngészem, gyakran beleakadok olyan nevekbe, akikről sosem hallottam azelőtt. Jhumpa Lahiri is ilyen név volt, nagy szerencse, hogy rátaláltam és bevezetett engem ebbe a nagyon amerikai, helyenként kissé szirupos világba, ami mindeközben nem is ilyen, amikor lebontjuk róla a cukormázat.
A szinte észrevétlenül amerikaivá váló bengáli családok életéről szólnak ezek a novellák, ahol még szárit hordanak az anyák, indiai ételt tesznek az asztalra, évente hazautaznak a családtagokhoz Indiába, de közben már megállíthatatlanul amerikai gyerekeket nevelnek, hiába küzdenek ellene. A gyerekek pedig sokszor elkallódnak, nehéz megtalálni az otthont egy világban, ahol idegenek, holott ez a hazájuk. Érdekes, ahogyan a vegyes házasságokkal folyton felmerülő problémákat tárgyalja, biztosan nem alaptalanul veszi elő újra meg újra. Az élet olyan könnyűnek tűnhetne ebben az amerikai álomban, ahol a nők karcsúak és szépek maradnak egész életükben és a férfiak negyven évesen is pont olyan jóképűek, mint ifjú korukban, de ezek a történetek mégsem erről a könnyedségről beszélnek. Sablonos, boldognak látszó boldogtalan életek soraként haladunk a novellákkal. Köszönhetően az írónő kiváló érzékének a narrátor-típusú meséléshez szinte észrevétlenül haladunk az oldalakkal, kibontakoznak a történetek, a szereplőket és helyszíneket könnyen el tudjuk képzelni a remek jellemzéseknek és leírásoknak köszönhetően. Időnként a fordítás gyengélkedik ugyan, de ez nem nagyon vesz el az olvasás élményéből.
A szinte észrevétlenül amerikaivá váló bengáli családok életéről szólnak ezek a novellák, ahol még szárit hordanak az anyák, indiai ételt tesznek az asztalra, évente hazautaznak a családtagokhoz Indiába, de közben már megállíthatatlanul amerikai gyerekeket nevelnek, hiába küzdenek ellene. A gyerekek pedig sokszor elkallódnak, nehéz megtalálni az otthont egy világban, ahol idegenek, holott ez a hazájuk. Érdekes, ahogyan a vegyes házasságokkal folyton felmerülő problémákat tárgyalja, biztosan nem alaptalanul veszi elő újra meg újra. Az élet olyan könnyűnek tűnhetne ebben az amerikai álomban, ahol a nők karcsúak és szépek maradnak egész életükben és a férfiak negyven évesen is pont olyan jóképűek, mint ifjú korukban, de ezek a történetek mégsem erről a könnyedségről beszélnek. Sablonos, boldognak látszó boldogtalan életek soraként haladunk a novellákkal. Köszönhetően az írónő kiváló érzékének a narrátor-típusú meséléshez szinte észrevétlenül haladunk az oldalakkal, kibontakoznak a történetek, a szereplőket és helyszíneket könnyen el tudjuk képzelni a remek jellemzéseknek és leírásoknak köszönhetően. Időnként a fordítás gyengélkedik ugyan, de ez nem nagyon vesz el az olvasás élményéből.
Nagyon kedvemre valók voltak ezek a novellák, némelyiket biztosan többször újraolvasom majd és levadászom az írónő másik kötetét is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése