Frances Mayes és Edward Mayes: Napsütötte szakácskönyv

Párhuzamosan olvastam a Mindennapok Toszkáná-ban című könyvvel és így még különlegesebb élmény volt a sok kapcsolódási pont miatt. Ez a szakácskönyv egy csodás kalandozás Frances Mayes toszkán konyhájában, amelyből nem nagyon akaródzik a végén kilépni. Szeretem az olyan stílusú szakácskönyveket, amelyeket olvasni lehet, a recepteket mindig kíséri valamilyen személyes élmény egy rövid kis szösszenetbe rejtve, nem csupán a száraz hozzávalók és elkészítési módok oldalról oldalra. El lehet merülni benne és nem csak végig lehet lapozni. Aztán ott vannak a lenyűgöző fotók, ételfotók, pillanatképek, hangulatok, amelyeken akár percekig is el tudok időzni.
A receptek egy része tényleg nagyon egyszerű, alig pár hozzávalót igényel, ahogyan a szerző ezt gyakran el is mondja olvasóinak a könyveiben: a toszkán ételek kevés, de minőségi alapanyagokból állnak. Ez nagyrészt így is van, sőt, ha megtanulunk pár alapdolgot (tésztát, pitét, paradicsomszószt, páclét), akkor ezt a tudásunkat később több ételnél is fel tudjuk majd használni. Ám akad itt nem kevés bonyolultabb étel is, olyan hozzávalókkal, amit nem sűrűn látunk meg a hétköznapi boltok polcain, jó eséllyel nem is pénztárcakímélők. De nem is láttam én még olyan szakácskönyvet, amelyből minden egyes étel egyszerűen, gyorsan, olcsón elkészíthető. A könyv egyik hiányossága, hogy nem készült minden ételről fotó, jó lett volna a gyengébbek kedvéért (és itt most magamról beszélek). :-) 
A másik pedig, ami zavart, hogy a legtöbb helyen a mértékegység a csésze... számomra az egy csészényi mérték olyan, mint amikor az van írva a receptben, hogy ízlés szerint vagy készítsük a szokott módon... ezzel minden zöldfülű érdeklődőt ki lehet űzni a világból (konyhából).
A könyv olvasgatása közben arra gondoltam, milyen jó lenne ezeket az ételeket az írónővel együtt a konyhájában elkészíteni, hogy minden kis trükköt könnyedén elleshessek és rögtön begyűjtsek mellé némi igazi olasz életörömöt.

4 megjegyzés:

Andrea írta...

A csészézést én se szeretem, mert van 2, 3 meg 5 dl-es csésze is a világon, honnan tudjam, ő melyiket használta?
De a pozitívumok alapján nem lehet rossz Frances Mayes-nek ez a könyve sem :).

Bea írta...

Lehet, hogy majd megkérdezem tőle egyszer mekkora is az a csésze, ha épp olyan kedvem támad. :)
Szerintem ez egy igazán szép könyv, sokszor fogom majd lapozgatni kikapcsolódásként. :)

Szilvamag írta...

Nekem is megvan ez a könyv és már sok receptet kipróbáltam belőle. Nekem a csészével nincs semmi bajom. Több amerikai és német receptkönyv is használja ezt a mértékegységet.... lehet én már megszoktam.

Bea írta...

Eddig én még nem találkoztam ilyen "mértékegységgel", de gondolom némi gyakorlással majd belejövök. Még nem próbáltam ki egy receptet sem, de majd ősszel, amikor lesz időm.