Nem emlékszem, hányszor olvastam ezt a regényt, de ennyire nem talált még meg sohasem, mint most. Ha az embert elöntik a problémák - plusz az elviselhetetlen kánikula - jól esik egy ilyen Rob Fleming-féle lúzerről olvasni. A regény elején még irigyeltem is ezt a pasit az egyszerű, ám mégis izgalmasnak tűnő kis életéért, de a végére ez az érzés kiszállt az ablakon.
Egyáltalán nem irigylem, bár helyenként valóban izgalmasabbnak tűnik az ő élete az enyémnél, de hogy valaki ennyire képtelen legyen a pocsolyából felállni, az olyan jellemgyengeséget mutat, amit igazán ne irigyeljen senki. Különösen ne legyen ilyen az ember, ha már túl van a harmincon és különösen akkor ne, ha van valamihez tehetsége, csak a kisujját kell megmozdítania, hogy kamatoztassa mindezt. Rob legyen rá a példa, hogy na hát ilyenekké ne váljunk, mert ez közelít valaminek az aljához és ennél többet érünk mindannyian. De attól még ez a regény nekem örök kedvenc marad, nagyon szeretek közben listákon gondolkodni, rádöbbenni ezer dologra, a saját életemen agyalgatni - s ahogy olvastam mások élményeit a regénnyel kapcsolatban, ez utóbbi alól szinte senki nem tud kibújni. Legtöbben a saját aktuális élethelyzetüket értelmezik olvasás közben. Kár lenne tagadni, én is így jártam. A film is az egyik kedvencem, úgyhogy minél előbb előveszem azt is. Meg a Kutyaszorítóban-t, mert még nem láttam, és ezt a könyv után már nem lehet tovább halogatni.
Egyáltalán nem irigylem, bár helyenként valóban izgalmasabbnak tűnik az ő élete az enyémnél, de hogy valaki ennyire képtelen legyen a pocsolyából felállni, az olyan jellemgyengeséget mutat, amit igazán ne irigyeljen senki. Különösen ne legyen ilyen az ember, ha már túl van a harmincon és különösen akkor ne, ha van valamihez tehetsége, csak a kisujját kell megmozdítania, hogy kamatoztassa mindezt. Rob legyen rá a példa, hogy na hát ilyenekké ne váljunk, mert ez közelít valaminek az aljához és ennél többet érünk mindannyian. De attól még ez a regény nekem örök kedvenc marad, nagyon szeretek közben listákon gondolkodni, rádöbbenni ezer dologra, a saját életemen agyalgatni - s ahogy olvastam mások élményeit a regénnyel kapcsolatban, ez utóbbi alól szinte senki nem tud kibújni. Legtöbben a saját aktuális élethelyzetüket értelmezik olvasás közben. Kár lenne tagadni, én is így jártam. A film is az egyik kedvencem, úgyhogy minél előbb előveszem azt is. Meg a Kutyaszorítóban-t, mert még nem láttam, és ezt a könyv után már nem lehet tovább halogatni.
Szeretettel ajánlom, olvassátok, nézzétek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése