Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka


Véget ért az utazás, mindenféle érzésekkel tele. Majd válogatok pár képet idővel.

Sikerült elolvasnom A szél árnyékát, főleg a repülőn, hazafelé. Pont oda való olvasmány volt egyébként. Nyaraláshoz, agymosáshoz, semmittevéshez nagyon ajánlom, de ennyi.
Nekem nem tűnt akkora nagy alkotásnak, mint amennyire odáig vannak érte az olvasók. Valahogy olyan érzésem volt - függetlenül attól, hogy nem olvastam utána a szerző életrajzának -, mintha egy kezdő tollforgató írta volna, talán nem így van. Néhol kicsit akadozik, döcögős, de a fonalat azért nem lehet elveszteni benne és nagyon odafigyelt arra is, hogy minden szálat elvarrjon a végére. Sok titok, sok kaland, sok múltidézés - amit egyébként szeretek a könyvekben, csak közben mindig összefacsarja a szívem, hogy már nem történhet másképp, ami elmúlt - mindez sok oldalon keresztül. Szórakoztatott, lekötött, bele lehetett mélyedni, jó kikapcsolódás volt, egyszer el lehet olvasni. Ja, és nagyon szerettem a zöld borítós kiadást, meg is vettem magamnak még tavasszal, de szörnyen irritált a sok helyesírási hiba a szövegben. Biztos hamar ki akarták adni és jól összecsapták. 

Valószínűleg nagy könyvrajongó lehet Zafón, mert a könyves hangulat kiválóan átjön a regényen és most aztán még jobban vágyok egy hajópadlós, fapolcokkal teli ódon kis könyvesboltra. :-) 


 

Nincsenek megjegyzések: