Tatyjana Tolsztaja: KSSZ!

Szembejött velem ez a regény valamelyik blogon, ahol olyan jót írtak róla, hogy menten kedvem támadt elolvasni. Rövid időn belül le is vadásztam a könyvtárban, de amikor olvasni kezdtem, azt éreztem, most aztán már megint csak vesztegetem az időmet, úgy tűnik ilyen hullámot kaptam el. Ez a könyv ugyanis iszonyúan távol áll tőlem, nagyon idegen téma, ilyet igen ritkán olvasok.
Egy gnóm világ az ő mutáns szereplőivel. Egereket esznek, rettenetes. Minden alkalommal elfogott az undor, ha szóba került. Majd' mindenki kretén benne, de legalábbis szellemileg kicsit visszamaradott, és még ha nem is így van, akkor is ez jön le. Mérhetetlenül primitívek. A kegyetlenség az, amin igazán jókat nevetnek. Hát előfordul, hogy kiszúrják az egyik szemed, na és, lehet egy szemmel is élni. Meg aztán próbáljuk ki a "szógán", hogy az étel mérgező-e, hát az volt, feldobta a talpát, na ezen jót röhögtünk. Na ilyenek. Annyira őrültek, hogy már-már hangosan nevettem volna sok helyen, ha ez olvasás közben szokásom lenne.
A hétköznapok őrültségei mellett ott vannak a nagy kérdések: Mit vinnél ki egy égő házból? Mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre? És hol az a könyv, amelyből megtudjuk az élet nagy igazságait? Nem kerül elő, talán mert nincs is ilyen könyv... Jó volt ez a könyves vonal a regényben, bár sokszor ez is brutalitásba hajlik.
Kiválóan van megírva ez a regény, kiváló a fordítás is. Erre nem nagyon lehet azt mondani, hogy itt-ott meg lehetett volna húzni, vagy túl van írva, szinte minden mondat a helyén van, pont jó. És ennyi pont elég is volt ebből.

Nincsenek megjegyzések: