Ezért most az ő emlékére vettem elő ezt a könyvét és nagyon örülök, hogy rászántam magam. Egyrészt, mert rájöttem, hogy milyen rég olvastam utoljára szakmai könyvet és nem is vettem észre, hogy mennyire hiányzott, másrészt ez a könyv nagyon érdekesen, olvasmányosan van megírva, öröm volt vele bejárni a magyar pusztát. A magyar természetvédelem még nem egészen kiforrott időszakába kalauzol el bennünket, bemutatva olyan fokozottan védett területeket, amelyek okkal nem látogathatók, hiszen az ott lévő madártani értékek különleges odafigyelést igényelnek és megkülönböztetett védelemmel kell feléjük fordulnunk. Mindemellett leírja a védelem száraz, jogi körülményeit is, de ez a könyv még így sem válik unalmassá egy kicsit sem. Igaz, a természetvédelem és a madárvilág iránti érdeklődés nem árt hozzá, de szerintem még laikusok számára is pozitív élmény lehet.
Ezt a könyvet 1980-ban írta a szerző és néhány rész, különösen a
régebbi múlt felé irányuló kalandozások bemutatják a természethez való azt a fajta kíméletlen, természetvédelmi szemléletet nélkülöző hozzáállást, ami kicsit sem szimpatikus, de a könyv nagy része a pozitívumokról szól és a mai napig
aktuális. Én ugyan azt gondolnám, hogy 22 éve alatt változik annyit az
emberiségnek a természethez való hozzáállása, hogy a szigorúságon
lazítani lehetne, de sajnos tudom, hogy hazánkban a helyzet egyre rosszabb
és megértem, hogy miért kell szigorúan védeni mindent és elzárni a
laikusok - és néha talán még a szakmabeliek - elől is. Ha nem így tennének,
rövid időn belül semmilyen természeti értékünk nem lenne és ennek még a gondolatával sem érdemes kacérkodni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése